Marcus Phoenix

Karaktered neve.: Marcus Phoenix

Karaktered beceneve.: Marcus Születési helye, ideje.: 1995. 08. 07. - Denver; Colorado állam Kor.: 18 Nemzetiség: Amerikai Nem.: Férfi Képességed neve: Pirokinézis Tartózkodási hely: Craig-ház, Oregon Státusz: Nepper / Abszolút Hármas

This is my little family

Apa.: Chad Carter - Nem ismerem. Anya.: Holly - Nem ismerem. Testvérek.: - Háziállat(ok).: -

It’s my life

4 éves koromban vittek el. Ez nem az én emlékeimben él ilyen pontosan, hanem benne van az aktámban. A betörői karrierem tiszavirág-életű volt, mindösszesen néhány percig tartott, amíg megbabráltam egy zárat, feltörtem egy fiókot és megkerestem a nevemmel ellátott dossziét az irathalomban. Innentől fogva csak pár pillanatom volt, mielőtt elfogtak volna - ez a rövid intervallum éppen arra volt elég, hogy megtudjam a születési helyemet, a szüleim nevét és azt, hogy eredetileg Casey Carternek hívtak. Nem tudom, miért neveztek el végül Marcusnak, de a Phoenix nyilván csak gonosz vicc lehetett. Azért kerültem ide, mert felgyújtottam a szüleimet. Nem tudom, mi volt az eset kiváltó oka, de arra emlékszem, hogy karanténba helyeztek miatta, mint egy fertőzött állatot. Az idegen hely láttán és az otthoni tűz emlékei miatt állandóan sírtam, aztán amikor elapadtak a könnyeim, a legkisebb rezdülésre is bármit lángba borítottam. A nővérek, akiknek anyai gondoskodással kellett volna megnyugtatniuk, remegő lábakkal léptek be a szivacsfalú helyiségbe és remegő kézzel tették le a vastag ajtó küszöbére az ételt, majd remegő hátukat fordították nekem, elinaltak, és talán egy remegő sóhajjal lélegeztek fel, hogy túlélték a találkozót. Fogalmam sincs, mikor múlt el ez az időszak. A számokhoz kicsi voltam és a férfi, akivel beszélgetnem kellett, nem is beszélt időről. Folyton csak arról mesélt, hogy a nagy tűz, amit láttam, egyenesen a Napból jött és a szüleim oda szálltak fel, egészen a fénybe, és most és mindörökkön ott is maradnak. Angyalok lettek és engem itt hagytak, mert kicsi vagyok még és sok dolgom van a Földön. Mekkora szarság már. Csak az nyugtat meg, hogy aki ilyenekkel etet egy kisgyereket, annak nem kellenek az én lángjaim, mert ég majd eleget odalent valamelyik bugyorban. De valamikor biztos megnyugodtam, mert tudom, hogy egy finom süti után fölébredtem egy házban, ami a sivatagban állt és folyton új meg új nevelőnők jöttek - Darla, Susan, Leigh... Szülinapi zsúrokat rendeztek és mindig vidámak voltak. Ennél érzékletesebben nem tudom leírni azt a végtelen ürességet, amivé a nappalok monoton ketyegése összeállt. Minden szobába órákat és naptárakat raktak fel, nekem pedig két karórát is hordanom kellett egyszerre, mert sosem volt szabad elfelejtenem, hogy ha jó leszek, idővel mehetek "a többiekhez". 8 évesen kerültem a Craig-házba. Az addigi oktatásom csak játék volt, így visszagondolva nyilván pszichológusok készítette feladatok, hogy önuralmat tanuljak. 4 év alatt elértem azt a szintet, amikor "a többiek" közé engedtek. Ők csalódást okoztak. Mind idősebbek voltak nálam és a legtöbbjük őrült, ez pedig nem csupán ártatlan, gyerekkori megjegyzés a kamaszokról, mert a véleményem azóta is változatlan. A legtöbben az itteniek közül nem érnek meg egy misét. Antiszociális gyökerek. Volt egy idősebb lány, aki mindig figyelt rám és őt igazán szerettem, de egyszer kiborult valami miatt, rám kiabált, én pedig megijedtem és felgyújtottam a cipőjét, ami talán viccesen hangzik, de a lábfeje teljesen érzéketlen lett tőle. Itt eldöntöttem, hogy végleg leteszek a barátkozásról. Azóta sem híresültem el a szívélyes modoromról, de különösebb gondja senkinek nem lehet velem a felügyelőinken kívül. Az összes bűnöm, hogy könnyen felkapom a vizet és mindig megvédem, ami az enyém. És a végletekig rajongok mindennemű kikapcsolódásért, ami az én esetemben rengeteg dolgot jelenthet. Valami kell, hogy levezessem az energiáimat. Az igazságtalanságot minden tartózkodásom ellenére nem viselem el, viszont az egyetlen, aki egyébként talán nem hagy hidegen, az Cass - közel egyszerre kerültünk ide és tudom, hogy sosem voltam vele túl kedves, de mégis ott van a gondolataim között, átkozottul gyakran, mint valami rossz szokás. Fogalmam sincs, mikor kezdődtek az éjszakai kóborlások, de gyakran kiszököm a folyosókra vagy a kerítéshez, különösen éjszaka, hogy az erdőt bámuljam. Néha elszórakozom a gondolattal, hogy felgyújtom az egészet és akkor együtt áttáncolunk a Pokolba, de szerencsére még nem őrültem meg. Vannak itt tűrhető alakok is. Egész jó hálózatot építettem ki. Mindenkit ismerek és mindenkivel vagyok valamiféle kapcsolatban, meg ami a legfontosabb, hogy be tudok szerezni ezt-azt, ahogy a mondás tartja. Szóval ha cigi kell a magányodhoz, konyak a szülinapodra, vagy cipőfűző, mert a régit valaki ellopta, mindenképpen hozzám kell jönnöd. Az árban pedig akár később is megegyezhetünk - bár nem biztos, hogy jó ötlet tartozni nekem, de te tudod.

Here I am

Nem vagyok barátkozós alkat. Ez nem azt jelenti, hogy mogorva lennék, bár ez is elég sűrűn előfordul nálam. Egyszerűen csak alaposan megválogatom, hogy kivel osztozkodjam és kivel törődjek. Szeretek mindennemű konfliktust, zajkeltést, összetűzést és rendbontást, de ezeket egyedül csinálom. Ha provokálni próbálnak, azt többnyire semmibe veszem, ám nem vagyok kifejezetten távolságtartó. Azt hiszem, ezen a helyen egy régi, nagyon öreg tanáron kívül senkit nem tisztelek. Bármiben benne vagyok, ha elnyeri a tetszésem a dolog, de a figyelmemet felkelteni nem könnyű feladat. Kíméletlenül őszinte vagyok, ha épp úgy tetszik, de nem kifejezett célom másokat megsérteni, az csak afféle mellékes következmény. Jól elszórakozom bármin és mivel gyakorlatilag soha nem éltem más helyen, mindenkinél jobban ismerem az intézményt és a rendszer kiskapuit. Bárhol és bármikor feltalálom magam és a humort is ismerem. Meglehetősen forrófejű vagyok. Rengeteget beszélhetek és beszéltethetem azt, aki épp foglalkoztat, de az az igazság, hogy amint otthagylak egy végigdumált éjszaka hajnalán, ráébredsz, hogy valójában semmit nem tudtál meg rólam. Sosem tárulkozom ki és legtöbbször pont akkor tűnök el, amikor már majdnem kedvelnék valakit. Nem vagyok gonosz sőt, a magam nyakatekert módján mindent próbálok megtenni, hogy jó legyek, de nem kenyerem az érzelgősség vagy a gyengédség. Gyűlölöm, ha beleszólnak a dolgaimba vagy megpróbálnak megérteni. Nem kedvelem a figyelmességeket és attól tartok a leginkább, hogy ha egyszer nem tudom majd visszafogni magam, elégetek valakit, aki már régóta mellettem áll. Úgyhogy Júlia vagy Benvolio szerepe nálam kilőve. Viszont ha valakit elfogadtam és valamiért ki is tartanék mellette, akkor mindegy, hogy mit gondol rólam, hogy mekkora szemétláda, mert én kedvelem és kész. És ha én kedvelem, akkor az egész világ felborulhat vagy vigyázzba állhat, nem fontos többé.


Mindig/(Vágyak):
- Kiszabadulni innen
- Megszabadulni a képességemtől
- Egy jó balhé
- Egy doboz cigaretta
- Ha nem zaklatnak
- Elmenni egy NB1-es kosárlabda meccsre
- Amerika beutazása
- Függetlenség


Na ezeket aztán soha/(Félelmek):
- Felgyújtani másokat
- Törtetés és hízelgés
- Behódolás
- Örökre itt ragadni
- Beszorulni valahová
- Szabályok, szabályok, szabályok...

Félek a(z)….: bezártságtól. A saját képességemtől.
Egészségi állapot: Egész jó. Van némi klausztrofóbiám, de általában kibírom.
Rossz szokások: Dohányzás.
Képesség ismertetése: Bármit lángra tudok lobbantani, akár embereket is. Pusztán az elmémmel könnyedén gyújtok meg gyertyákat, bútorokat, vagy felizzítom a parazsat. Nagyobb tüzekhez azonban erősen összpontosítanom kell és ha túlvállalom magamat, iszonyatos fejfájás tör rám, aminek csak több órányi alvás vethet véget. A már előhívott lángokat irányítani is tudom, ellenben az érzéseim kihatással vannak a képességemre - ha nyomott a hangulatom, nehezen pirítok meg bármit is, viszont ha igazán dühös vagyok, öntudatlanul is katasztrófát idézek elő.

Hello beutiful…

Kicsivel több, mint hat láb magas vagyok. A súlyomról fogalmam sincs. A bőröm meglehetősen világos és ezen a zárt helyen (vagy épp a fák alatt) nincs is túl sok esélyem kaliforniai barnaságra szert tenni, nem mintha ez szerepelne a kívánságlistámon. A hajam göndör és közel fekete, a szemeim azonban éles kontrasztot alkotnak a sötét tincsekkel, és nem mindig barátságos arcomat fürkészve rögtön túlságosan is nyílt, világoskék íriszekbe ütközhet a pillantásod. Gyakran vagyok borostás, de legalább ilyen sűrűn mutatkozom frissen borotváltan, igazából magam sem tudom, mi befolyásolja ezt a szokásomat. A ruháim egyszerűek: farmer, pólók, pulóverek, tornacipő, olykor bakancs. Mindig van nálam egy ezüstszínű vihargyújtó és pár szál cigaretta. Általában kócos a hajam.

(Cadence)