Nicki Hunter

Karaktered neve.: Nicholas Hunter
Karaktered beceneve.: Nicki
Születési helye, ideje.: 1996. 02. 11. - Winslow; Arizona
Kor.: 17
Nemzetiség: Amerikai
Nem.: Férfi
Képességed neve: Jótündér
Tartózkodási hely: Craig-ház, Oregon
Státusz: Kettes

 This is my little family 

Apa.: Brian Hunter - Tűzoltó, sosem volt otthon.
Anya.: Daniela Spanic - Háztartásbeli, rengeteget játszott velem, mindenhová magával vitt.
Testvérek.: Babe Hunter - A nővérkém.
Háziállat(ok).: Edgar, az albínó patkányom, végtelenül okos és végtelenül szelíd.

It’s my life 

 Na jó, nekem tényleg nem kéne itt lennem. Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de én tényleg nem vagyok selejt. Baromi jó képességem van, amivel bármit elérhetnék az életben - rendben, igazából pont ezért hoztak ide. Mert olyasféle eszköz van a kezemben, amivel valószínűleg sosem tudnék felelősségteljesen bánni. Egyszer úgyis elcsábulnék, mert a kísértésnek sosem tudok ellenállni, akkor pedig olyan lennék, mint egy drogdíler, aki a környék legjobb anyagát árulja, ráadásul ő is rászokott a saját cuccára.
Mindenki követne egy olyan embert, aki a szép jövő ígéretét képes eléjük varázsolni. Ennyi a nagy sztori. Én meg ezen az elvarázsolt tömegen kapaszkodnék egyre feljebb, mint Jean-Baptiste Grenouile abban az undorító könyvben, A parfümben, csak ő a világ legéteribb illatával bűvölte el az embereket, az én fegyverem pedig a földöntúli látomások áradata lenne. Tényleg nem vagyok ehhez elég felelősségteljes. De ki lenne?
Az eddigi életem nagyszerű volt: apám szinte sosem járt otthon, lelkiekben legalábbis, és ha fizikálisan mégis megjelent, éjjel esett haza, fáradtan, elnyűtten, tele porral és dicsőséggel. Az anyám és a nővérem figyelme mégis mindenért kárpótolt. Én voltam a szemük fénye, akivel állandóan játszottak, babáztak és örökké magukkal cipeltek mindenhová. Most már tudom, hogy valószínűleg azért imádták mindenhol, mert furcsa révületbe juttattam őket. Sosem kellett volna kiderülnie, miféle adományt kaptam. De anyával egy nap tortát sütöttünk, a konyhapult kigyulladt, mi pedig bent maradtunk, mert anyám félig delíriumban magához szorított és azt duruzsolta, hogy az isteni szeretet majd megóv minket. A szomszédok ránk törték az ajtót, a történetből pedig óriási botrány lett. Minden újság lehozta a történetet az indigógyermekről, a new age szülöttéről, aki a spirituális megtisztulást és mindenféle költői nevekkel illetett baromságot hoz el a közelében tartózkodóknak, különösen a szeretteinek. Ekkor egy hét volt hátra a 12. szülinapomig. Három nap múlva elvittek a kormány emberei.
Így történt és ezen nincs is mit részletezni. Mindig is a saját nememhez vonzódtam és 5 éves korom óta táncolok, ezt közöltem velük az első beszélgetéskor, és bár meglepődtek a nyíltságomon, nem ellenezték és nem tettek rá megjegyzéseket. Azt mondták, biztosítanak nekem különtanárt, akivel továbbképezhetem magam. Minden vágyam, hogy fellépjek egy nagy színpadon vagy egy híres társulat tagja, esetleg Madonna háttértáncosa legyek. Ennyit a buzis dolgokról, és ez a jelző nálam kicsit sem sértés, meg egyébként sem vagyok egy nyafka kislány, vagyis nem tudom... Nem elemezgetem magam valami gyakran. Túlságosan leköt a környezetem figyelése, mert borzalmasan érzékeny vagyok arra, ha valaki csak az általam keltett kellemes gondolatokat kedvelte meg, és nem engem.

 Here I am 

 Elég vidám vagyok. Mindennek igyekszem a jó oldalát nézni és örökké mozgásban vagyok. Imádok táncolni, beszélni, élni, énekelni a borzalmas hangommal és legszívesebben állandóan emberek között lennék. Ha gond van, inkább lefoglalom magam valamivel, minthogy szembe nézzek vele. Utálok konfrontálódni. Utálom a veszekedéseket. Ember, még egy ilyen konfliktuskerülő nyesedéket nem látott a világ! Viszont ha elegem van, simán kipakolom a szennyest. Ha már eleget nyeltem, muszáj kieresztenem a gőzt, és ha a tánc nem segít, a legjobb nyíltan lerendezni a dolgokat. Ez nem női hisztiben nyilvánul meg, mint ahogy azt az ízlésem alapján sokan gondolnák. Mert a fiúkat szeretem. Ez semmiben nem akadályoz, mivel az egész épületben tudják ezt és a legtöbben túlságosan kedvelnek ahhoz, hogy zavarja őket a dolog, akinek pedig gondja akadna vele, azt a legjobb barátnőm látatlanul is visszatartja a piszkálódástól. Nem vagyok kifejezetten lányos. Szeretek foglalkozni a külsőmmel, rengeteget beszélek, van bőven szépérzékem és sokkal elfogadóbb meg nyíltabb vagyok másoknál, de talán ennyi. Ha valakit nem bírok, azt egy bizonyos szint után érzékeltetem és egyébként ugyanúgy benne vagyok balhékban, mint a korombeli srácok. Akik közül még egy sem álmodozott itt benn rólam - és ezt egész biztosan tudom. Viszont a pszichológus (mert valami agykurkászhoz itt mindenkinek kötelező eljárni), szóval ő eléggé megijeszt. Minden álma, hogy Az elzártság hatásai egy homoszexuális fiún címmel, vagy valami ehhez hasonló gyökérséggel tanulmányt írhasson rólam. Minden egyes beszélgetésen ezzel van tele a feje és hála nekem, olykor szó szerint maga előtt látja, ahogy átveszi a művéért a Nobel-díjat. Szerintem itt ő a beteg.

Mindig/(Vágyak):
- Jóban lenni mindenkivel
- Túlélni a pszichológust, akit nem bírok elviselni
- Egy kapcsolat
- Fellépés a riói karneválon
- Barnára festetni a hajam
- San Francisco
- Néhány tetoválás
- Megtanulni főzni és nem ezen a gej kaján tengődni
- Tánc

Na ezeket aztán soha/(Félelmek):
- Békák
- Magány
- A pszichológus
- Megsérteni valakit, aki fontos nekem

- Megöregedni- Itt megöregedni

Félek a(z)….: Problémáktól.
Egészségi állapot: Semmi különös. Életem virágkorát élem.
Rossz szokások: Sokat beszélek.
Képesség ismertetése: Az én adottságom olyasmi, amit mindenki szeret és eléggé kirívok miatta az ide bevonulók gyászmenetéből, főleg ha belegondolunk, miféle hajmeresztő dolgokkal kerülnek mások az intézetbe. Szóval... ismerem minden ember szíve vágyát  A legfőbbet is persze, de inkább csak az aktuális kívánságaik motoszkálnak valahol a tudatom peremén kitartóan és csendesen. Ami a legjobb az egészben, hogy ezeket elő is tudom hívni, persze csak látomás formájában, ezért ha figyelmetlen vagyok, bárki könnyen úgy érezheti magát a közelemben, mintha LSD-től kiütve feküdne valahol Woodstock mélyén.

Hello beutiful… 

 A legutóbbi mérésen 182 centi voltam. Folyton edzek, bár tök mindegy. Sosem leszek elég izmos és lényegtelen, miféle szemét kajákkal mérgezem magam, akkor is ilyen vékony maradok. Egyébként is a kedvenc időtöltéseim egyike, amikor Cassie-vel közösen tömjük a buránkat, a jótól pedig sosem fosztanám meg magam. A hajam búzaszőke, de a tövénél barna és elég sok gondot okoz a beállítása, noha ez pont azon testrészeim egyike, amire büszke vagyok. Szeretem a külsőm és szerintem okom is van rá. A szemeim barnák, az arcomon pedig legtöbbször valamiféle mosoly vagy vigyor ül és mivel nem veszem túl komolyan az életet, ezért örökké látszik is rajtam ez a belső somolygás. 

(Cadence)