From: Cass
To: Marcus
Notes: well- well
Music: She Doesn't Mind
Egy percig komolyan azt hittem elesek. A szívem is kihagyott egy ütemet, de meglepő módon a hátam nem a kemény parkettának vágódott, hanem két izmos kart éreztem a vállaim alá csúszni. Megcsapott a férfi kölni eltéveszthetetlen fanyar illata. Értetlenül pillantottam fel a két erős végtag tulajdonosára.
- Marcus...? - pislogtam lassan. Hát persze. Ki más sétálgatna az éjszaka közepén a házba, és ki más lobbantana lángra apró fagolyókat? Persze, hogy ő. Pedig ez határozottan tilos! Szándékosan az erőnket használni az szabályszegésnek minősül. De azt hiszem Marcusnál ez megszokott. Én tisztelem a szabályokat, meg persze egy kicsit tartok is attól, hogy megszegjem őket. Túl gátlásos és félős vagyok. De Marcus sosem fél... Bár engem se gátolna a szabályok felrúgása!
A fiú odavitt a lépcsőhöz, segített leülni, majd rögtön el is tűnt. Én pedig a szorosan a lépcső szélére tapasztottam az ujjaimmal kuporogtam ott és koncentráltam, nehogy leforduljak ültemből.
- Ajj, fent miért nem tűnt fel, hogy ennyire forog velem a világ? - motyogtam kábán. Nem szeretem a gyógyszereket, de ha egyszer kellenek.
Láttam a Conversbe bújtatott lábait visszalépkedni felém. Hogy hogyan jut mindezekhez a dolgokhoz...?Örök rejtély, de jobb, ha nem tudom.
Halottam, hogy mondott valamit, de úgy fest az agyam is megborult egy picit. Valamit a cigi vásárlásról. Értetlenül néztem fel rá.
- Én nem szoktam cigit venni és sajnos a te kedvedért sem szegnék szabályt. - motyogtam, remélve, hogy hallhatóan beszélek. - És neked sem kéne bajba sodornod magad, Marcus. - mondtam. Arra gondoltam egy mosolyt is megeresztek, de amint meghallottam a "príma" ajánlatát, máris elvetettem a gondolatot. De nem vagyok ilyen negatív, hamar kibukott belőlem a nevetés.
- Jól tudom, hogy most ez sértés rám nézve, de ez vicces! - kuncogtam a markomba. - Bár amennyire jó lánynak ismerem magam, tudom, hogy úgyis mindig beveszem a gyógyszereket, tehát lehet, hogy jól járnék némi védelemmel. De kevesebb szabályaszegéssel járna számomra és számodra is, hogyha csak szimplán mindig elkapnál az erős karjaiddal...! - mondtam, majd azonnal szám elé kaptam a kezemet és rögtön vér szökött az arcomba. Mi csúszott ki a számon?!
- Tejért indultam, m-mert nem tudtam e-elaludni...azt hiszem, m-megyek is le! - makogtam, majd felpattantam és amennyire gyorsan csak tudtam elindultam lefelé és csak reméltem, hogy nem látja mennyire zavarba hoztam magam saját szétgyógyszerezett ostobaságom miatt. Miért bukik ki belőlem minden gondolkodás nélkül?! És pont Marcus előtt.
Hazudnék, ha azt mondanám sose tetszett nekem a fiú. Amikor először megláttam még pár éve rögtön belezúgtam, és az, hogy ő is pont olyan instabil és elcseszett hármas, mint én az plusszba imponált nekem. De sajnos túlzottan is mások vagyunk, úgyhogy hamar lemondtam az egészről és inkább, amolyan barátias stílusban cseverésztem vele, de azt is csak nagy ritkán. Erre tessék, begyógyszerezve közlöm vele, hogy jó lenne, ha mindig vigyázna rám az izmos karjaival. KÍNOS!!!
Bár lehet csak túlreagálom az egészet...
- E-egyedül is boldogulok mostmár, k-köszi mindet! - szóltam még vissza, majd botladoztam tovább lefelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése