Bree Johnson

Karaktered neve.: Bree Jemima Johnson
Karaktered beceneve.: Bree, B, Brix

Születési helye, ideje.: 1996, december 31.,  San Francisco, Kalifornia
Kor.:  17
Nemzetiség:  ízig- vérig Amerikai!
Nem.:  Nő
Képességed neve: Elektrokinézis

Tartózkodási hely:  Craig-ház, Oregon
Státusz: Szimpla Hármas

This is my little family 

Apa.:  Körülbelül 20 esélyes jelölt van aznapra, amikor fogantam. Tehát csak a Jóisten tudja.
Anya.:  Művésznevén Crystal. Valódi nevén Shasta Johnson, eszkort hölgy.
Testvérek.: Audrie, 22 éves, féltestvér, luxus call-girl.(félig ázsiai) Beth, 13 éves, iskolás. (ír vörös.)
Háziállat(ok).: Nincs.

It’s my life 

Hát, anyám az eszkort lányt szereti, vagy a luxus call-girl elnevezést. De én jobb szeretem a repedtsarkú, erkölcstelen, büdös kurvát. Hogy miért szeretem ennyire a drága anyucit? Mert túlzottan is imádja a munkáját. Az a fajta szülő, aki nem ad sokat, viszont sokat vár el.
Amíg kicsi voltam, és nem volt belőlem haszna, addig nem érdekeltem. Pénzt kaptam, teret kaptam, úgyhogy elfoglaltam magam. Többnyire szörföztem, vagy kosaraztam esetleg táncórákra jártam. A suli jól ment, sok barátom volt. Ám, amint betöltöttem a tizenötöt, elkezdődött anya „azt akarom” korszaka.

Természetesen nagyon rafinált volt akkor. Én pedig naiv kislány módjára bedőltem neki.

Azt mondta, megmutatja nekem az alvilágot, hogy még időben megtapasztaljam, hogy miért nem szabad inni, drogozni meg a testünket árulnunk. Azt is mondta, hogy Ő aztán sosem akarná, hogy engem is elrontson ez a város, ezért megelőzi a dolgokat…mivel? Vad bulizásokkal.

Belevitt a rosszba, de én az elején el is hittem neki, hogy mind furcsa, de anyai szeretetből teszi.

Fenéket!

A valójában megmutatta nekem a csillogást, a vad bulik varázsát, amibe persze azonnal belebolondultam. Rengeteg, fiatal és dögös fiúnak mutatott be, miszerint ők tisztességes fiatalemberek, csak némi ellenszolgáltatásban kell őket részesítenem, és máris a tiéd a szívűk... És én ennek mint bedőltem. Természetesen mind beteg huszonöt éves rohadékok voltak, akik csak egy lány tisztességét akarták elvenni, persze fizetés fejében. Amiből az én drága, előrelátó anyucim profitált.

De akkor még nem akartam elhinni, hogy anya csak kihasznál. Végre örültem, hogy odafigyel rám és büszke rám, bár nem értettem mire fel. De én bedőltem, mint egy ostoba kis csitri.

Minden este elbulizgattam a vevőivel, akik a friss húst szeretik. Minden este leitatott, majd másnap egy vadidegen ágyában ébredtem, de nem is volt időm kijózanodni, mert jött a másnap, aztán az azutáni nap… én pedig akaratlanul is beszálltam anyám üzletébe.

 Ez ment két héten keresztül gördülékenyen, mígnem egy este anya egyik törzsvendége vetette rám a szemét. Undorító alak volt. Visszataszító mind külsőre, mind belsőre… és természetesen az átlagosnál is betegesebb volt, de elsőre kedvesen mutatkozott be és bekísért az egyik elfüggönyözött fülkébe a Midnight szórakozóhely v.i.p részlegének egy nagy tiszteletnek örvendő részére.

Én persze követtem, hisz ez is csak egy ugyanolyan nap, mint eddig. Csevegtünk, nevettünk, iszogattunk, telt- múlt az idő, mikor feltűnt, hogy nagyon is furcsa szemeket mereszt rám. Az eddigiek nem néztek…így. Gondoltam, de nem lehet minden vevő kiskutyaszemű, nemde?

Csakhogy aztán levetkőzte mézesmázos modorát, majd a hatodik martinija után előkerült egy táska, teli… különféle eszközökkel, amikre én messze nem számítottam. Mindenféléről magyarázott, hogy engem meg így, aztán meg úgy, rajtam pedig eluralkodott az undor és a félelem egyfajta furcsa keveréke. Mikor látta a tekintetemen, hogy nagyon nem vagyok benne a buliba, lehervadt az arcáról azaz a kéjes vigyor. Düh lobbant a tekintetében, és rögtön lerohant. Azt mondogatta, hogy nagyon sokat fizetett értem az anyámnak, tehát csakis tisztelettel és engedelmességgel nézhetne rám, hisz ekkora összeg hatására nekem már most lábat kéne neki csókolnom.

Teljesen kétségbeestem, de nem tudtam szabadulni a vaskos markok szorításából.  Épp sikításra nyitottam a számat, amikor előkerült egy kés. Szorosan a nyakamnak nyomta.

- Megnyugodhatsz, ribanc, elvágom a torkod, hogyha tovább ellenkezel. – súgta a fülembe. Visszataszító lehelete a fülemet perzselte, én pedig tudtam, nem menekülök. – Hmmm. – búgta. – Ha nem ellenkezel, még élvezheted is a dolgot, bár nem ezért fizettem. De tudd, én nagylelkű vagyok. – folytatta. Rajtam pedig teljesen eluralkodott a pánik. Sírni sem mertem, pedig ahhoz lett volna kedvem, miközben a kés a nyakamon a mocskos keze pedig már a szoknyáimat húzta már fel.

 Eszembe jutott anyám. Az, hogy csak úgy eladott egy ilyen férfinak, éreztem a keserűséget, ami szinte kitöltött. Már nem is a félelem inkább a tömény gyűlölet áradt belőlem.

 Dühös voltam.

Ekkor történt minden. A férfinak végre sikerült lehúznia rólam a harisnyát, de mikor a keze a bőrömhöz érte, felszisszent és értetlenül pillantott fel rám. Majd megrázta a fejét és fojtatta volna, amibe belekezdett, de éreztem, ahogy áthullámzik rajtam az indulat. A testem szinte lángolt és hirtelen kirobbant az a két lámpa, ami sejtelmes kék és piros színbe burkolta a parányi teret.

A férfi riadtan esett hátra. Megkönnyebbülten ültem fel, mikor a kés már nem volt a nyakam közelében.

- Te kurva! – kiáltott a férfi, majd nekem ugrott.

A mentők értetlenül álltak az ügy előtt. A férfit villámcsapás érte. De aznap az idő felhőtlen volt és senki se látott vagy érzékelt semmiféle hasonló jelenséget, tehát az ügy megoldatlan maradt, engem pedig elengedetek.

A dolog viszont nem ért véget ennyivel. Még aznap este meglátogattak a Begyűjtők és elvittek. Halvány fogalmam sem volt arról, hogy a fenébe tudták meg ilyen hamar, hogy én voltam az, aki megölte a férfi.

Akkor ott, a szobába, belőlem tört elő a gyilkos villám. Én öltem meg a férfit és én robbantottam szét a lámpákat.

Persze elmagyarázták, hogy elcseszett vagyok és nagyon veszélyes így először az Intézetbe vittek, de mivel annyi düh volt bennem, hogy folyton szikrázott körülöttem a levegő, így nem maradhattam egy olyan épületbe, ami ennyire új volt, ahol ennyi volt az elektromosság, így kerültem a Craig-házba. Ott persze kaptam némi nyugtatót, hogy ne fortyogjak annyit, de csak úgy törtek elő belőlem a villámok, minden érzelmi megnyilvánulásomkor. Hát igen, akkor nagyon gyűlöltem mindent és mindenkit, de egy hónap után megnyugodtam. Újra én lettem. Nem, nem az eszkortlány anyám kurvái közt, nem. Megint az voltam, aki az egész felhajtás előtt voltam. A vidám én. Biztosítottak nekem tánc- és énektanárt, hogy lefoglaljam a felgyülemlett stresszt és feszültséget magamban. Ott rögtön találtam magamnak barátot, Nickit, akivel közös órákat kezdtünk venni.

Aztán később mindenkivel jól kijöttem, bár azért, hogy elkergessem az unalmat sokszor bajba sodortam magam egy- két szabályszegéssel. Ezenfelül én szoktam a legjobb bulikat szervezni.

Bizony! A Craig-házba lehet minden hónapba kétszer bulit tartani. Elvileg nem lehet inni meg ilyenek, de őszintén… egy halom tizenöt-tizennyolc éves fiatal és semmi alkohol, ezt ők sem gondolhatják komolyan! Bár a gyógyszerek mellé nem túl jó ötlet, de eddig csak két ember lett rosszul, és ők is inkább a szörnyű menza koszt miatt, de természetesen Madame Doulié ételkülönlegességeit nem lehet megvádolni.

 Tehát én vagyok a legjobb fej ebben az épületben. Mindenkit ismerek közelről, és mindenkivel jóban vagyok. Remek társaság és barát vagyok. Mindenki imád, még az is, aki a magány szürke lovagjaként szereti tengetni mindennapjait, lásd Phoenix. Volt is vele egy kis afférom, az első az eszkort lányos eset óta. Egy röpke egyéjszakás kaland, de utána nem történt semmi. Nincs meg közöttünk az a bizonyos szikra, ha élhetek ezzel a szóviccel.

 Persze mindez alól kivétel Victoria királynő. Azt a csajt utálom.

 Here I am 

 Nem vagyok szókimondó, mert tudom, hogy a kegyetlen őszinteség mennyire meg tudja rontani az emberek közti kapcsolatot. Inkább a kegyes kis hazugságok, hogy őszinte legyek.

Bennem maximálisan meg lehet bízni! Persze, néha óhatatlanul is kicsúszik pár dolog, de mindig mentem, ami menthető. A szimpla pletykálásba pedig szándékosan sosem veszek részt. Erkölcstelen.

Mindenki felé rögtön nyitok, mosolygok, ahogy a lyukon kifér! Imádok beszélgetni, de ha kell jó hallgatóság vagyok. Ó, és bárkiben tartom a lelket, ha épp arra van szükség.

Szeretem a rendet és a szervezettséget, bár a spontaneitás a bulik elengedhetetlen hozzávalója, úgyhogy az is megvan bennem.

Sajnos szeretek inni, bár elvileg nem lenne szabad. Csúnyán kifordulok magamból. Általában ilyenkor kotyogom ki mások fontos titkait, de természetesen utána mindig bocsánatot kérek.

Bármennyire is céda voltam, azért nekem is vannak igényeim, úgyhogy egyszer-egyszer velem is előfordul némi erkölcstelen éjszaka, de mindig van nálam gumi, mert nem akarok terhes lenni. Az aztán abszolút tilos, és ennyire nem vagyok szabályszegő.

Ha már itt tartunk, szeretek rosszban sántikálni. Minden buliba benne vagyok, és a fene vigye el, de szerintem én vagyok Phoenix törzsvásárlója. Ha hozzájutok némi pénzhez, muszáj elvernem.

 Mindig/(Vágyak):
- Kijutni
- Elismert énekes-táncossá válni
- Megpirítani anyucit 
- Szörf
- Legalizálni a piát a Craig-házban, ha már a drog(gyógyszer) az
- Shopping! 

 Na ezeket aztán soha/(Félelmek): 
- Újra eszkortként dolgozni
- Bántani valakit a barátaim közül
- Lebénulni, hogy soha többé ne tudjak táncolni
- Kígyók
- Pókok
- Victoria

Félek a(z)….:  Attól, hogy visszatérjek a call-girl szakmába.
Egészségi állapot:  Majd kicsattanok!
Rossz szokások:  Buli és alkohol.
Képesség ismertetése:  Képes vagyok elektromosságot és elektromos mezőt gerjeszteni és irányítani.Az általam megalkotott villámok az érzelmeimből táplálkoznak, normális esetekben viszont csak a környezetemben fellelhető elektromosságot tudom használatba venni. Ebbe az agy idegpályáin futó elektromos kisülések is beletartoznak. Bizony!

Hello beutiful… 

Kávébarna színű bőröm makulátlan. Persze, hisz mindig odafigyelek rá. Különféle kenceficékkel kenegetem, hogy olyan hibátlan legyen amilyen. Sűrű szempilláim, finoman mandulavágású, éjfekete íriszű szemeimet keretezik. Arcom picit pufók, de apró gödröcskéim ellenállhatatlanok. Telt ajkaim általában széles vigyorra húzom. Hajam természetesen sötétbarna és göndör. Büszke vagyok fürtjeimre, azokkal is nagyon sokat foglalkozom. Csak jó minőségű, Marcus által beszerzett sampont és balzsamot használok, ettől a fényes és élettel teli a hajam!

Alkatom tökéletes. Karcsú derék, formás kerek fenék. Melleimet pedig D-s kosárba bújtatva hordom, büszkén, természetesen magam előtt. Bár a lábaim lehetnének egy picit hosszabbak. Mindig is irigyeltem Cass modellekhez illő virgácsait, de hát ha az ember lánya 165 centi tizenhét éves fejjel, akkor 165 centi is marad óhatatlanul.  

Ami a ruhatáramat illeti, csakis vidám színeket hordok. Inkább sportos vagyok, mint ribancos. Bár ez nem jelenti azt, hogy nem hordok szoknyát. Sőt! Imádom a szoknyácskáimat!

Sminket használok, de csakis természetes hatásra törekszem.