From: Marcus
To: Cass
Notes: damn girl
Music: Eat You Alive
A világító pöttyöktől lakályosabb lesz a folyosó. Otthonosnak sosem merném nevezni és nem is akarnám. Így is eléggé megijesztenek azok az arcok, akik máris megszerették az ittlétet és belenyugvással beszélnek a gyógyszerekről, a vizsgálatokról meg az állandó ellenőrzésről. Intézményfüggők lettek, mint Brooks a börtönös Tim Robbins filmben, amit King regénye alapján forgattak. Hihetetlen, mennyire nincs eszük, hogy még ilyeneket is képesek voltak berakni a felvételek közé - egy sikeres börtönszökés sztoriját? Imádtam. Egyszer elemeltem és a könyvtárnál becsúsztattam pár könyv közé a "Közhasznú ismeretek" alá, de a kamerák felvették és nemsokára erről is társalognom kellett a pszichológussal. Nem mintha sokat beszélnénk, mert amikor kinyitja a kis füzetét, lecsavarja a drága tolla kupakját és feltolja a szemüveget az orrára, a fejem megtelik értelmetlen sértésekkel és nevenincs dalszövegekkel. Az egy gyík.
Érzem, hogy még az is elrontja a viszonylag jó hangulatomat, ha rágondolok, ezért inkább minden fölösleges és zavaró dolgot elhessegetek és előveszek egy szál cigit. Az ajkaim közé illesztem és már épp meggyújtanám, amikor nyílik egy ajtó és mozgást érzékelek a szemem sarkából. Odapillantok, mert tudom, hogy erre semmilyen hivatalos személynek nem vezet az útja, szóval nem kell tartanom tőle, hogy bármin is rajtakapnak. Ha erre ólálkodna az egyik, akkor inkább én tudnám tetten érni őt aközben, hogy masszívan bensőséges konzultáció végeztével hagyja itt valamelyik kiscsajt... Francba. A zoknis lábakra vetülő fény alapján megint nem vagyok ilyen szerencsés. Sosem imádkoztam, de ha most lett volna időm kibékülni istennel, biztos megkérném, hogy adjon egy ilyen adut a kezembe. Meggyújtom a cigit és figyelem az alakot, aki bizonytalan léptekkel halad és láthatóan teljesen elbűvölik a kis fényeim. Őt ismerem. Miután elszakítom a pillantásom a lábaitól, rájövök, hogy a testén felkúszó és egyre halványuló fény gyengén ugyan, de megvilágítja az arcát. Cassandra.
Érzem, hogy még az is elrontja a viszonylag jó hangulatomat, ha rágondolok, ezért inkább minden fölösleges és zavaró dolgot elhessegetek és előveszek egy szál cigit. Az ajkaim közé illesztem és már épp meggyújtanám, amikor nyílik egy ajtó és mozgást érzékelek a szemem sarkából. Odapillantok, mert tudom, hogy erre semmilyen hivatalos személynek nem vezet az útja, szóval nem kell tartanom tőle, hogy bármin is rajtakapnak. Ha erre ólálkodna az egyik, akkor inkább én tudnám tetten érni őt aközben, hogy masszívan bensőséges konzultáció végeztével hagyja itt valamelyik kiscsajt... Francba. A zoknis lábakra vetülő fény alapján megint nem vagyok ilyen szerencsés. Sosem imádkoztam, de ha most lett volna időm kibékülni istennel, biztos megkérném, hogy adjon egy ilyen adut a kezembe. Meggyújtom a cigit és figyelem az alakot, aki bizonytalan léptekkel halad és láthatóan teljesen elbűvölik a kis fényeim. Őt ismerem. Miután elszakítom a pillantásom a lábaitól, rájövök, hogy a testén felkúszó és egyre halványuló fény gyengén ugyan, de megvilágítja az arcát. Cassandra.
Nem igazán hezitálok, kifújok egy adag füstöt, elengedem a korlátot és leindulok a lépcsőn. Figyelem közben a mozdulatait és értetlenül bámulom, ahogy elkezd lehajolni. Mi az istent csinál?!
Dühösen pár hosszabb lépéssel elé kerülök, hogy elkapjam a kezét, mielőtt megégetné magát. Ekkor azonban döbbent arckifejezéssel megtántorodik és kibillen az egyensúlyából. Felszisszenek, eldobom a még el sem szívott cigit, aztán mielőtt elvágódhatna, utána kapok és szó szerint leveszem az amúgy eléggé ingatag lábairól. Hát ezt nem pont így terveztem.
Bosszúsan bámulok le rá, de belül inkább zavartan teszem meg a rövid távot a lépcsőig, aztán leültetem rá.
- Keresned kell egy másik beszerzőt, mert jössz nekem egy cigivel. - Közlöm higgadtan és kissé morcosan. Megfordulok, megkeresem az eldobott, még mindig parázsló szálat, aztán eltaposom. Szerintem nem normális, hogy egy lány ilyen könnyű legyen... Jó kis gyógyszerkokélt kaphat.
Visszasétálok hozzá és őszintén remélem, hogy ebben az állapotban még ülve találom.
Dühösen pár hosszabb lépéssel elé kerülök, hogy elkapjam a kezét, mielőtt megégetné magát. Ekkor azonban döbbent arckifejezéssel megtántorodik és kibillen az egyensúlyából. Felszisszenek, eldobom a még el sem szívott cigit, aztán mielőtt elvágódhatna, utána kapok és szó szerint leveszem az amúgy eléggé ingatag lábairól. Hát ezt nem pont így terveztem.
Bosszúsan bámulok le rá, de belül inkább zavartan teszem meg a rövid távot a lépcsőig, aztán leültetem rá.
- Keresned kell egy másik beszerzőt, mert jössz nekem egy cigivel. - Közlöm higgadtan és kissé morcosan. Megfordulok, megkeresem az eldobott, még mindig parázsló szálat, aztán eltaposom. Szerintem nem normális, hogy egy lány ilyen könnyű legyen... Jó kis gyógyszerkokélt kaphat.
Visszasétálok hozzá és őszintén remélem, hogy ebben az állapotban még ülve találom.
- Van neked egy príma ajánlatom. - Akaratlanul is elvigyorodom, ahogy gubbasztás közben méregetem. - Egy bukósisak és két térdvédő. A rád leselkedő veszélyek miatt olcsón beszámítom. - A vigyorom kiszélesedik, aztán amint ráunok arra, hogy húzzam az agyát, ami egyébként megunhatatlan, a szokásos mosollyá szelídül. Összefonom a karomat a mellkasom előtt.
- Mit keresel itt? - Tényleg érdekel. Ő nincs benne semmi balhéban is rongálásban, azóta nem, hogy ide került, ami véleményem szerint komoly teljesítmény. Cass jókislány... Fenéket. A jókislányok is rosszkislányok, csak még nem tudnak róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése